Meghalt Jacko.
Igazából sajnálom, mert a gyerekkorom egy darabja ment el vele. Nem, nem mintha rajongtam volna érte, vagy ilyesmi. Egyszerűen ő is hozzátartozott ahhoz a zenei milliőhöz, amiben felnőttem. Az MTV a kilencvenes években tele volt a klipjeivel, nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Volt időszak, amikor utáltam. Miért? Lehet, hogy csak azért, mert az osztálytársaim annyira, de annyira odavoltak érte. Vagy csak azért mert a Queen "imádata" mellé nem fért a képbe. Vagy azért mert szegénykém úgy nézett ki, ahogy kinézett... Vagy mert pedofíliával vádolták meg többször is.
A nagy sikerek gyorsan tovaszálltak, a súlyos vádak hatására pedig sokan elfordultak tőle. Az utóbbi években páriaként tengődött a zeneipar világában, már-már sajnáltam, mert akármilyen ember is volt, a számai mindig hoztak valami újdonságot zeneileg-képileg stb.(ahogy Madonna is, akit, mint embert szintén nem szeretek, de a zenéjét annál jobban) Időről időre anyagi csődjéről, romló egészségéről, mentális problémáiról tudósított a média. Ennek ellenére úgy tűnt, sikerülhet a visszatérése. Kár, hogy ez már sohasem derülhet ki, kíváncsi lettem volna, mihez kezd a mostani zeneiparral, 50 évesen.
Most, hogy meghalt, a média rohan szobrot állítani neki. Na ja, pont az, amelyik nagy pofával röhögött rajta, amely alig várta hogy tudósíthasson a perének szaftosabbnál szaftosabb részleteiről. Most gyorsan "újrafelfedezik". Mekkora zseni volt, és milyen viszontagságos volt a gyermekkora stb.... Undorító!
Mindegy, akármi is lesz az utókor ítélete MJ-vel kapcsolatban, nálam a Billie Jean a favorit, a fent említettek ellenére is.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.