A tévében láttam először az ajánlóját, akkor figyeltem fel rá. Akkor úgy gondoltam, karácsonyi filmnek jó lesz, anyámat is elviszem, hadd legyen 3D-s élménye, ha már anno az Avatart kihagytuk. Amúgy is ritkán járok moziba, inkább sorozatjunkie vagyok, mint filmbuzi. Aztán olvastam egy-két-három kritikát, és valahogy elment a kedvem az egésztől. Az a cél, hogy hívő legyek? Na ne már! Ennyire pofátlanul az arcomba akarják tolni a vallást, hát akkor köszönöm szépen nekem nem kell! Karácsonykor inkább az Üvegtigris 3-mat pótoltuk be itthon, Pi életét meg csak halasztgattam, halasztgattam. Szülinapomra azonban megkaptam ajándékul, így aztán nem volt bőr a képemen azt mondani, nem megyek el megnézni. Addigra annyiféle hozsannázó véleményt sikerült hallanom vele kapcsolatban, gondoltam, mégsem lehet annyira rossz!
Beültünk. A film első fele mások szerint hótt unalmas, én szerettem a francia India bemutatását. Az első sokk Richard Parker és a kecske találkozásánál ért. Jó, oké, csak érzékeltetve voltak a dolgok, mentünk is tovább. Pi közben sorra vette a vallásokat, mindegyikkel igyekezett megismerkedni, néha vicces dolgok is kisülnek abból, ha az ember egyszerre 3 -féle kultúrkör vallását gyakorolja. Számomra meglepő volt, hogy az elvileg hindu családfő milyen békés nyugalommal tűri gyermeke istenkeresését. Teszi ezt egy olyan Indiában, ahol mind a mai napig a sorsodat, no meg a vallásodat az dönti el, milyen családba születtél. Ezt a liberális Indiát én képtelen vagyok elhinni! Mindegy menjünk tovább, Pi cseperedik, megismerkedik egy lánnyal, bele is szeret, de ahogy az már lenni szokott, a szerelem nem teljesedhet be. Esetünkben azért, mert Pi és családja hajóra száll az egész állatkerttel (az apjának volt egy komplett állatkertje!!!), hogy elhajózzanak Amerikába.
Mivel ez egy túlélős film, nem kell nagy jósnak lenni ahhoz, hogy sejtsük, a hajó el fog süllyedni. Azt hagyjuk, hogyan, de Pi és még hárman túlélik a hajótörést.Összesen tehát öten, később kifejtem, miért nem tudok számolni! :) A túlélők névsora: zebra, hiéna, orángután, tigris és Pi.
Na és itt jön a csavar, mert amikor süllyed a hajó, látjuk, hogy a mentőcsónakban még emberek vannak. De később csak Pi-t és az állatokat látjuk. A mentőcsónakban, ahogy az állatoknál szokott lenni, érvényesülni kezdenek a tápláléklánc törvényei. A hiéna előbb a zebrát, majd az orángutánt öli meg, és ekkor a semmiből előlép az eddig bújkáló tigris! A tigris megöli a hiénát, majd kezdetét veszi Pi és a tigris -Richard Parker küzdelme. No és ez az, ami néhány emberkének még akkor sem esett le, miután kijött a film megnézése után. Mert a Kritikus Tömegen mit olvasok? "Pi nem élte volna túl az első hetet sem, ha az apja nem tanítja meg tisztelni az állatokat!" Upsz, az ilyennek minek ilyen filmet nézni?
Mert miről is szól ez a kétórás Odüsszeia? Először is, az élet kegyetlenségéről....Arról kérem szépen, hogy a csónakban nem állatok voltak, hanem egy buddhista törött lábú matróz (zebra) egy hiéna (a szakács, akit Depardieu alakított mellesleg), Pi anyja (az orángután ) és Pi. Ez összesen négy ember. A szakács megölte a matrózt, majd Pi anyját is, akiből erre kitört az állati ösztön. Pi megölte a szakácsot. Ezután még majd 200 napot hajókázott a tengeren, összezárva a tigrissel, azaz saját magával. Jaja, lehet ezt a poszttraumás stresszre, fertőzésre, tengeribetegségre stb. fogni, de Pi, igazából egyedül volt! Jó, vele volt az Istenbe (az összesbe) vetett hite és a félelmei is! Végül majdnem feladták mindketten, amikor egy csodás szigetre érnek, ahol feltankolhatnak. Nem, nem maradhatnak, mert a szigetnek szörnyű titka van, éjjel öl. Újra útra kelnek, és végül partot érnek Mexikóban, ahol Richard Parker "szó nélkül" faképnél hagyja barátunkat és visszamegy az erdőbe -ahová való. Pi megmenekül, majd már mint felnőtt meséli a történetét egy kiégett írónak. Aki persze értetlenkedik, mert ugye az teljes képtelenség, hogy valaki ennyi időt töltsön az óceánon egy tigrissel összezárva. Kisebb noszogatás után, azért kiderülnek a dolgok persze szakácsostul stb. Ez a rész az ahaélmény, amikor helyrekerülnek a néző fejében a cselekmény főbb momentumai.
A történet másik mondanivalója, hogy az élet ugyan kemény, de ha nem hiszel -azt most hagyjuk, hogy Istenben, vagy saját magadban, -akkor elvesztél. Akkor nem fogod túlélni a megpróbáltatásokat, nem látod meg a rád leselkedő veszélyeket, (a szépséget sem!) és akkor neked bizony pápá van. Pi, ha nem hitt volna Istenben, a megmenekülésükben, biztos meghalt volna a 200 akárhány nap alatt.
Ennyi a sztori... olvastam olyan véleményt is, mely szerint az egész utazás, meg a tenger is szimbólum akart lenni, az utazás az élet, a tenger pedig annak viszontagságait szimbolizálta. Ha belegondolunk, akkor az állatkert is szimbólum volt, a sokféle embertípusé. A sziget meg a megalkuvásé, ami végül megöli az embert -ha nem is szó szerint, de a lelkét tutira.
A látványvilág tényleg fantasztikus, én élveztem a 3D-t, anyám szeme már nem olyan jó, neki jobb volt szemüveg nélkül nézni. A tigris, hiába nem igazi, nagyon rendben volt, egyáltalán nem volt olyan érzésem, hogy " túl kockás" lenne. A tenger és annak minden teremtményének bemutatása elképesztően jól sikerült. A látványtervezőknek és kivitelezőknek egyből odaadnám az Oscart.
Összegezve, jó film, de nem mindenkinek ajánlanám. Pl. gyerekeknek egyáltalán nem. Ők maximum annyit fognak fel belőle, hogy van egy hatalmas tigris, és Pi megszelídíti, túlélik mind a ketten, pedig már azt hitték, hogy nem. Annak sem ajánlom, aki nem tud elvonatkoztatni, aki nem érti a szimbólumokat. Az csak egy rakás CGI hegyet fog látni. Nem kell félni attól, hogy erőszakosan téríteni akar, engem legalábbis nem sikerült meggyőznie. Vannak egyetemes értékek, most tökmindegy, hogy ezt istenhez, vagy valami máshoz kötjük, aztán csókolom. Aki akar hinni, az higgyen, de a film hatására nem fogsz elmenni vasárnapi misére.
.jpeg)
Oroszország aláírta a fegyverszüneti egyezményt-hurrá! Akkor most vége a háborúnak?? -jó kérdés. (Én azt tanultam annak idején, hogy egy háború a békekötésig tart. Persze vannak kivételek-ld. Oroszország-Japán esete a 2.Vh kapcsán.) Szóval akkor örülnünk kellene? Azt hiszem, nem!
A tűzszüneti megállapodás alapján az oroszoknak ki kellene vonulniuk Grúziából. Valahogy ez nagyon nem akaródzik nekik. Közben felébredtek az amerikaiak is Csipkerózsika-álmukból: Bush finoman beszólt Moszkvának, hogy azért most már húzzanak hazafelé. Persze, ha most nagyon naív lennék, akkor azt is gondolhatnám, hogy az oroszok behúzott farokkal, nyüszítve hazasomfordálnak. De sajna nem ez fog történni. Abháziából és Dél-Oszétiából úgy sem fognak kivonulni. Majd a népek önrendelkezési jogára hivatkozva -amit Csecsenföld, és Koszovó esetében látványosan elutasítottak, maradni fognak. "Megvédik" az abházokat és oszétokat a grúz agresszióval szemben...
Az Európai Unió soros elnöke -Sarkozy hozta össze a fegyverszüneti egyezményt, amit az oroszok nem nagyon akarnak betartani. (Állítólag még egy fontos vasúti hidat is felrobbantottak.) Ami érdekes, Sarkozy fenyegető hangnembe ment át- mitől bátorodott fel ennyire hirtelen az Unió? CSak nem attól, hogy az USA végre beszólt az oroszoknak? Eszembe jutott a régi vicc,
Az amerikaiak sürgetik a kivonulást. Az oroszok nem rohannak, van idejük egy kis rakéta telepítésre is! Szuper! Felfegyverzik az abházokat és az oszétokat, biztos, ami biztos-ezzel pedig elhintik egy jó kis polgárháború magvait. A kivonulást is elég érdekesen oldják meg, a katonák egy része, mint békefenntartó, marad a Dél-Oszétia körül húzott védősávban. (A fegyverszüneti egyezmény állítólag nem tartalmazza, mennyi katonát és meddig kell kivonni -Sarkozy barátunk nem volt valami konkrét...) Csak azt nem értem, ki kérte fel Oroszországot a békefenntartásra! Önként bevállalta? ÉS az ENSZ ezt tűri? Szép, mondhatom! Kecskére a káposztát tipikus esete...
